Elektromos távhőmérő
A motorhőmérséklet ellenőrzésekor tapasztalat szerint jól bevált a távhőmérő. Nemcsak felismerhetővé teszi az üzemi hőmérsékletet, hanem jelzi is a hibákat, amelyeket ellenőrző műszer nélkül nem lehetne olyan gyorsan észrevenni. Az ékszíj túlságos megnyúlása és ezt követben részleges megcsúszása a szíjtárcsán azonnal a hőmérsékletemelkedést idézett elő, ami egyértelműen felismerhetővé tette, hogy valami nincs rendben. Elektromos távhőmérők négyszögletes kivitelben ("A" típus) és kerek kivitelben ("B" típus) kaphatók különböző értéktartományokhoz. A Trabanthoz az a hőmérő alkalmas, amely 40 °C-tól 100 °C-ig terjedő hőmérséklet-tartományt ölel fel.
A hőmérő beszerelése
A hőmérő beszerelésére a legkedvezőbb hely a sebességmérő és a rádió helyét takaró fedél között van. A műszer ott fekszik a legjobban a látómezőben. A beszereléshez szükséges kivágás négyszögletes műszer esetén 52X37 mm méretű. Ezt a műszert krómgyűrűs, kerek homlokszűkítéssel is kaphatjuk, amelyet bármikor eltávolíthatunk. Így akár négyszögletes akár kerek műszert illeszthetünk ugyanabba a kivágásba a műszerfalon. A 93. ábra mutatja az elektromos bekötést. A műszer a 7. sz. biztosítékon át kap áramot bekapcsolt gyújtásnál. A műszer és a sebességmérő világítása a 6. sz. biztosítékhoz (városi fény, jobb oldal) van kőtve. |
|
Az adó csatlakoztatása
A hőmérsékletadót a hátsó M6 csavar helyére csavarjuk be, amely a hűtőlevegőházat tartja, az első henger (menetirányban nézve bal oldali) hengerfején. A 94. ábra a csatlakozási helyet szemlélteti. Az adóhoz olyan sárgaréz esztergadarab van lágy forrasszal rögzítve, amelynek méretei a 95. ábrán szerepelnek. Az alkatrészt a legegyszerűbb M10 sárgarézcsavarból készíteni, amelynek 17 mm-es fejét a rajz szerint esztergálják ki, szárát pedig 6 mm-re, és M6 menettel látják el. A fej és az adó érintkezőfelületeit összerakás előtt alaposan be kell ónozni, hogy ne csak a peremen, hanem a homlokfelületeken is biztosítható legyen a kifogástalan forrasztott kötés. Ez a szilárdság és a hőátvitel szempontjából is fontos. Forrasztáshoz már 200 W teljesftményfelvételű elektromos forrasztópáka is elegendő. Az adó be- és kicsavarásakor azonban a csavarkulcsot a ráforrasztott fej, nem pedig az adóház hatszögére kell helyezni, hogy a forrasztott kötés ne legyen túlságosan igénybevéve. A szerző már több adót forrasztott. Az adó házán elhelyezett, hőmérséklettől függő, ellenállás működését a forrasztás nem befolyásolta. |
|
|
Jelzőtartomány A műszernek, amelyet voltaképpen túlnyomásos hűtőrendszer nélküli, vízhűtéses motorok hűtővíz hőmérsékletének mérésére fejlesztettek ki, háromszfnű skálamezője van. Ha a mutató a zöld mezőben van, akkor a vízhűtéses motor üzemi hőmérséklete normális, ha kék mezőben van, akkór, a motor túl hideg, ha pedig a piros mezőben, akkor túl meleg. A léghűtéses Trabant motornál mások a viszonyok. Az ismertetett adócsatlakozásnál az üzemi hőmérsékletet már akkor elértük, ha mutató hozzávetőlegesen a kék mező közepén áll. Ha mutató túlhalad a zöld mező középállásán, és hózzávetőlegesen a zöld mező közepe és a pirosmező kezdete között áll, akkor a motor leállításakor már öngyulladások léphetnek fel, amelyek magas hőmérsékletre utainak.
A mutatott érték helyesbítése A mutatott érték helyésbftése céljából a 93. ábrán szaggatott, vonallal jelölt 800 ohmos ellenállást iktatunk be az adó csatlakozása és a testélés közé. Azonos hőmérsékléten nagyobb a mutató kitérése, tehát nagyobb a jelzett hőmérséklet. A normális üzemi hőmérséklet ennek folytán a zöld mező tartományában jelentkezik. Ezt a hőmérőcsatlakozást a szerző a 23 és a 26 lóerős motorral felszerelt különböző kocsikon kipróbálta. Ez azonban még nem biztosítja, hogy a mutatott jelzésnek az összes többi kocsinál is pontosan egyeznie kell. A helyesbítő ellenállás elhagyásával vagy változtatásával az esetleges különbségek kiegyenitthetők
Gyakorlati kipróbálás A hőmérő beszerelése után először helyesbítő ellenállás nélkül kell vezetnünk annak megállapítására, milyen hőmérséklet áll be nagyobb útszakaszok megtétele után közepes és nagy sgbességen. Ennek a normálisnak tekintendő üzemi hőmérsékletnek hozzávetőlegesen a zöld mező első felében kell feküdnie, a mutatónak tehát a zöld mező közepe és a kék mező között kell állnia. Ha ennek során a műszer túl keveset mutat - a szerző azt tapasztalta, hogy a mutató a kék mező végén, illetve a zöld mező kezdetén áll -, akkor tanácsos a helyesbítés ellenállással. Ezt a vizsgálatot azonban lehetőleg közepes külső hőmérsékleten kell végezni, tehát nem fagyban és nem trópusi hőségben. Ha a várakozások ellenéré a mutátott hőmérsékletjelzés túl magas akkor a mutató állását (500 és 1000 ohm közötti) ellenállással csökkenteni tehet. Az ellenállást a G adó csatlakozásához és az 54 (+) kapocshoz csatlakoztatjuk.
Hűtőlevegő-fojtószelep
A motor hűtésének magas nyári hőmérsékleteken és a legnagyobb terhelések (például hegymenet), esetén is elégnek kell Iennle. A 'hűtőturbina' azonban függetlenül a fordulatszámtól, csekély terhelésen és télen is ugyanazt a levegőmennyiséget szálIítja, mint nyáron. A motor ezért hideg időben legfeljebbhosszabb útszakaszokon éri el legkedvelőbb üzemi hőmérsékletét. Rövid útszakaszokon és eIjegesedett utakon lehétséges kis sebességen többnyire túl hideg marad. Ez hátrányosan hat ki a kopásra, az üzemanyag-fogyasztásra és a fűtésre. A szerző évek során szerzett tapasztalata szerint ilyen viszonyok között jól beválik a fojtószelep, amely csökkenti a hűtőlevegő mennyiségét. Ha a fojtószelep zárva vagy félig nyitva van, a motor már néhány, kilotriéter után még fagyban is eléri a szükséges üzemi hőmérsékletét. A fojtószelep a hűtőlevegő kilépő helyén, a hengerek mögé kerüljön, hogy csak a hűtőlevegő csökkenjen, ne pedig a hengerek előtt leágaztatott fűtőlevegő. A fojtószelepet Bowden-huzal segítségével kézzel működtetjük. Beszerelésének azonban távhőmérő csatlakoztatása az előfeltétele, mert különbén semmi, ellenőrzésünk sem lenne, hogy mikor kell a szelepet nyitnunk llletve zárnunk.
A fojtószelep beszerelése
A fojtószelepet a levegőterelő lemezbe szereljük, amely a hengerek mögött a hűtőlevegőt lefelé vezeti. A fojtószelep elrendezését és állásait a 96. ábra jobb oldali képe mutatja. A levegőterelő lemeznek a 96. ábra bal oldali képén vonalkázással jelölt oldalrészét ki kell vágni. A fojtószelep helyzete belülről nézve, valamint a kezelőhuzal csatlakozása a 97, ábrából látható. A 98. ábra a fojtószelep méreteit mutatja, valamint a kezelőhuzal forgópántjának és szögemeltyűjének helyzetét. A fojtószelep Pertinaxból készül a zaj, elkerülése céljából, lemezalkatrész ugyanis csattogna. A csuklópántok a kereskedelemben kapható, körülbelül 35 mm hosszú szekrénycsuklópántok. A ráhajlított részeket végeiken kissé összenyomjuk, hogy a forgócsapok ne csússzanak ki és ne kallódjanak el. A csuklópántok 4 mm-nyíre nyúlnak túl a fojtószelep peremén hogy záráskor a szelep ne ütközzék a vezetőlemez bordázatába. A szögemeltyűt 1,5 mm vastag,12 mm széles lemezcsíkból állítjuk elő. A csuklópántokat és a szögemeltyűt M4 süllyesztett fejű csavarokkal és anyákkal erősítjük a szelepre, illetve a levegőterelő lemezre. A csavarokat az anyák meghúzása után kalapácsütéssel kell tömíteni, hogy idővel ne lazuljanak meg.
|
|
|
A működtető huzal csatlakoztatása
Ahhoz, hogy elegendő legyen a kereskedelemben kapható szívatóhuzalok állítási útja, be kell tartanunk a forgócsapok 20 mm távolságát a csuklópántoktól és a szögemeltyűktől. Ha a távolságokat, illetve azok egyikét nagyobbra választjuk, akkor a szivatóhuzal állítási útja már nem lesz elég a szelep állítási szögéhez a szelepet nem engedné teljesen zárni vagy nyitni. A működtetőhuzal (szívatóhuzal) vezetéséhez M5 csavart kell átfúrnunk. A huzalt az egymással szemben meghúzott két anya közé szorítjuk. Az 1,5 mm-es furat helyzetét úgy kell megválasztani, hogy a csavar könnyen elfordítható legyen a szögemeltyűvel szemben (l. a 97. ábrát). Ahhoz, hogy a huzal burkolatát levegő-terelő lemezhez rögzítsük 10 mm-es kör kersztmetszetű anyagot használunk, amelyet átfúrunk és M4 menettel látunk el, mint ez a 97. ábrán láthátó. A működtetőhuzal húzófogantyúját szögvas segítségével helyezzük el a kormányoszloptartó jobb oldalán.
|
|
A húzószerkezet rögzítése
Ha a hűtőlevegő nyomása fokozatosan kinyítná a zárt fojtószelepet, a huzalhoz rögzitókészüléket alkalmazhatunk. Ehhez elég néhány rovátka a vonórúdba a végállás közelében, amelyekbe rugó ugrik be. A rugó kiugrik a megfelelő rovátkából, ha a gombbal a vonórudat kissé elfordítjuk. A 99. ábra a rovátkák és a rugó elrendezését mutatja. Az utóbbihoz körülbelül 0,5 mm vastag rugóacél huzal szükséges. A rugót M3 menetes furattal és csavarral rögzítjük a húzószerkezet üreges csavarjának fejére. A kerek húzógombot négyzetesre reszelhetjük, így könnyebben forgatható a rugó be- és kiugratása céljából.
|
|
Féklámpák, mint hátramenet-fények
A hátramenet-fényszóró szerelését Trabantnál voltaképpen meg lehet takarítani, mert féklámpái olyan világosan égnek, hogy narancsszínű fényük az óvatos hátramenethez teljesen elegendő. A 311-/312 típusú Wartburg 1000-nél a féklámpák például hátramenet fényszóróul szolgálnak. A féklámpák kapcsolása érre a célra a 86, ábrából látható. Ebben az esetben csak a féklámpa-kapcsoló két kapcsát kötjük össze a hátramenet. kapcsoló pólusai-val. A 601 S és L típusú Trabantnál mégis tanácsos a féklámpa áramkör 8-ás biztosítékának felső kapcsához kötött piros-sárga vezetékét a 7-es biztosíték felső kapcsához csatlakoztatni (l. a mellékelt kapcsolási vázlatot), mert a 8-as biztosíték mindig feszültség alatt áll. Az idekötött féklámpák éppen ezért álló helyzetben is felgyulladnának, ha a kocsit elgurulás ellen hátramenetbe kapcsolva biztosítani akarjuk. A 7-es biztosíték ezzel szemben csak akkor áll feszültség alatt, ha a gyújtás be van kapcsolva.
Húzókapcsoló hátramenet-fényhez
A hátramenet-fényszórónak vagy a hátramenet-fényként kap-csolt féklámpáknak csak akkor szabad felgyulladniuk, ha hátra-menetet kapcsoltunk. Ez a követelmény a sebességváltókarral összekötött kapcsoló beszerelését tételezi fel. Erre a célra a kereskedelemben kapható olyan mechanikus féklámpakapcsoló , alkalmas, amely a kapcsolórúd mozgatásakor zárja érintkezőit. Amint a 87. ábra mutatja, a kapcsolót sarokelem segítségével azon csavarok egyikével rögzítjük, amelyek a műszerfalon a tengelykapcsoló és a fékpedál tengelyt tartják. A kapcsoló húzó-pálcája a kapcsolókar irányába mutat. A rácsavarozott fémheve-der segítségével a kapcsolókarra láncot akaszthatunk, amely húzórugón keresztül a sebességváltó kapcsolórúdjához vezet. Ha a sebességváltó kapcsolókart a hátramenet bekapcsolásához előrenyomjuk, a lánc működteti a kapcsolót. A lánc hosszát és a húzórugót úgy kell megválasztani, hogy a féklámpa, illetve a hátramenet-fényszóró csak a hátramenet bekapcsolásakor tudjon felgyulladni.
|
|
|